péntek

Ma az egészség-osztály főzte az ebédet, úgyhogy terülj asztalkám, lasagna, meg mindenféle finom vándorolt a pocinkba.
Megpróbáltuk megismételni a tegnapi délutánt, és egyből ebéd után kibicikliztünk a partra. Hát, így, hogy megfordult a szélirány, már nem volt olyan kellemes.

terngerpart, here we come!

Végre sikerült a tengerparton nyaralva délutánoznunk. Hát egész más így írni a szakdolgozatot, az biztos :)

kedd

Elhatároztam, hogy szakdolgozat ide vagy oda, végre résztveszek a rajzórákon. Vesztemre. A rajztanár - az év végi kiállítás hevületében - mindenféle feladatot osztott rám, csak éppen rajzolni nem maradt időm.
Aztán este internetet szereltem, végre nem szakadozik a vonal, és nem vetnek rám az emberek lapos pillantásokat.

biciklitúra Nykobingbe

Kihasználtuk a jó időt és végre szétnéztünk a környéken. Felpattantunk biciklinek nevezett mozgó rozsdakupacainkra, és nekivágtunk a nagyvilágnak. Megnéztük a rorvig-i templomot (nem nagy durranás), és a szomszédos falut, Nykobinget.
A fényképezőgép persze otthon maradt, úgyhogy csak a telefonokkal örökíthettük meg az utat (még jó, hogy a mai telefonokat nem telefonálásra tervezik :)).
A nyár eljöttét megünnepeltük egy jókora doboz fagylalttal, amit a templomkerttől a belvárosig elszopogattunk. Eddigre be is telt 'kínai turista' Peti telefonja, úgyhogy az utókor kedvéért áttöltögettük a képeket bluetooth-on a telefonomra egy félórás bénázás keretében.
Bejártuk az egész belvárost is, ami nem kevesebb, mint minimum két és fél percig tartott, majd egy gazmezőn átgázolva megnéztük a kis kikötőt (amire azt hittük, hogy ez már a kikötő), ahol úszó házakat fényképeztünk, meg tengeri csillagot halásztunk, szintén fotó céljából.

Visszafelé ráleltünk a rendes kikötőre, majd az egész városon átbiciklizve hazafelé vettük az irányt.

Útbaejtettük Nakke-t is, amiről annyit tudtunk, hogy a Nykobing-Rorvig-Nakke triumvirátus tagja, és ezért meg kell nézni, mielőtt hazamegyünk. 2 km hegymenet után, és már amúgy is elcsigázottan berontottunk a faluba, és azzal a lendülettel ki is értünk belőle :) Tényleg egy rövid utca az egész! Nyugtáztuk is, hogy jobb is, hogy most lettünk túl rajta, és nem jöttünk el külön ezért, majd egy hirtelen jobbkanyar után ráleltünk a világ legszebb bicikliútjára, ami a panoráma után levitt a tengerpartra, majd annak mentén egy erdőbe, egész ki a rorvig-i révig.
Ott felcsíptük a biciklit, amit korábban otthagytunk, hazabénáztunk vele az erdőn át, éppen beestünk vacsira, amit inkább már az ágyban fogyasztottunk el egy film társaságában, majd a nappal (ami jól megpirított minket) mi is lefeküdtünk :)

szülinap

Április 25. születésem jeles napja.
Ebből az alkalomból Peti úgy érezte, hogy feltétlenül meg kell lepnie valamivel. Ebből kifolyólag egész nap retteghettem, hogy vajon miben mesterkedik. Félelmem korántsem volt alaptalan. A reggel még szokásos rendben telt, majd ebéd után érkezett az első hideg zuhany, amikor is az egész iskola furcsábbnál furcsább szülinapi dalokat kezdett el nekem énekelni. Persze mindenki jól körbeállt. De még úgy, hogy aki nem szégyellős az is elpirult volna. Már majdnem azt hittem, hogy megúszom a jellegzetes dán hurrah-hurrah-hurrah-t, de életem párja gondoskodott róla, hogy ez véletlenül se történhessen meg. Hosszas éljenzés után végre nekiláthattunk a tortának, amin a szokásossal ellentétben a gyergyát nem elfújni kellett, hanem meggyújtani. Nagy naivan aszt hittem, hogy ezzel szenvedéseim sora lezárult.
Délután kissebb fajta kézműves foglalkozást tartottunk, ami, mint később kiderült, szintén a nagy csel része volt. Majdnem elfelejtettem említeni, hogy közben kaptam ám nagyon szép ajándékokat is. A kézműves foglalkozás után furcsa módon hirtelen azonnal és feltétlenül sétálnunk kellett menni. Ekkor következett az igazi meglepetés! Egy egész meglepetésbulit kaptam a kedvenc partszakaszunkon. Sajnos a bulit hamar meg kellett szakítani egy kicsit, mert közben vacsoraidő lett, de akikkel érdemes volt, azokkal vacsora után visszamentünk, és jól befejeztük a bulit. Még szerencse, hogy szombat volt.
(Peti megjegyzése: az esti bulin tiszteletét tette egy fóka is, igaz, hogy sötét volt, és csak az orra látszott, de tuti, hogy az volt :))

rundogás 3.

Szerdától péntekig megint intenzív meditáció, úgyhogy alvás és pihenés minden mennyiségben.
Csütörtök: jött egy magyar fickó szétnézni, egy közeli folkhojskoléban tanul, és lehet, hogy idejön az utolsó hétre, amikor ők osztálykirándulni mennének... Magyarországra :)))))
Péntek: reggel elaludt a mindig pontos tanárunk, úgyhogy nélküle meditáltunk :)
kimentünk a tengerpartra, én a múltori esetből tanulva elővigyázatos voltam, és felszerelkeztem sapkával-sállal-kabáttal. Mondanom sem kell, hogy dögmeleg volt.

hétfő-kedd

Nem történt semmi. Elkezdtünk egy Leadership, Democracy and Processes of Decision Making nevű órát, kedden meg takarítottunk és zenélgettünk, este meg elküldtem a szakdolim szöveges részét is. Aztán megkezdődött a harmadik rundogás :)

Louisiana, here we come

Hosszas tervezgetés után nekivágtunk a nagy ismeretlennek, hogy eljussunk a Luisiana Museum of Modern Art-ba. Reggel 6-kor keltem, és még gyorsan befejeztem a szakdolgozatomat (!!!), és elküldtem a konzulensemnek.
Aztán fél héttől kapkodás, szendvicscsomagolás, és bicajjal ki a Havn-hoz az utolsó 200 méteren gyalog, mert a 100 koronás bicikli már megint ledobta a lálncot :( Átkompozás túlpartra (tökingyen, mert nem tudtak visszaadni, pedig elég drága a komp), aztán vonattal tovább (szintén tökingyen, mert gusztustalan kelet-európaiak vagyunk, akik lógnak a vonaton).
Max Ernst-nek volt tárlata, mit mondjak fura volt, de elég izgi. Volt néhány korszaka, tökkülönböző stílusokkal, a nézhetetlentől az aztamindenit-ig. Kitalált pár érdekes technikát is.
Aztán bejártuk az egész múzeumot, láttunk Picassot, Giacomettit, Andy Warholt, Rauschenberget, Alberst meg Mirót.
Aztán kóvályogtunk a múzeum butik részén, irdatlanjó dizájn cuccok, méregáron!
Svédországgal szemben a padon megettük a szendvicset, amit Edina főzött. Sétálgattunk még a múzeumkertben, fényképeztünk sirályt karnyújtásnyi távolságból, és lementünk a tóhoz (még mindig a múzeumkertben).
Hazafelé a múzeum és az állomás között találtunk még egy biciklit, azzal haza, így biciklik táján végül nem szenvedtünk deficitet :) hazafelé még eltöltöttünk fél órát Snekkerstenben (ahol nincs semmi, csak egy pizzéria, legalábbis erről árulkodott a pizzásdoboz, amibe Edina majdnem belelépett), Hillerødben pedig egy órát (itt láttunk egy üvegtetejű házat, egy bevásárlóközpontot, meg egy Adecco-t).
Este az egész napot megkoronáztuk egy jó kis salival, meg egy filmmel - illetve csak a felével, mert a felénél kidőltünk.

szombat

Hétágra sütött a nap, és iszonyat meleg volt, úgyhogy elhatároztuk, hogy kimegyünk egy kis piknikre a tengerpartra. Kár, hogy ahogy az ember közeledik a tengerhez, úgy nő a szélerősség, így mire kiértünk, már levitte a fejünket a szél.
Küzdöttünk az elemekkel vagy egy félórát, aztán visszavonulót fújtunk.

Kedd

Hát megvolt a húsvét, és újra suli van, méghozzá asztorlógia. Kissé nyúzottak vagyunk mindketten meg némi torokfájás is bejátszik a fagyi miatt, Edina szkippeli is a zeneórát meg a tó körüli sétát.
Vacsi után viszont sétáltunk, és visszafelé jövet láttunk egy őzit a röplabdapályán, le is fényképeztük. Elég bizalmatlan volt szegény :)
A rövid meditálós kurzus elviharzott, maguk mögött hagyva a búcsúsütijük nagy részét :)