szülinap

Április 25. születésem jeles napja.
Ebből az alkalomból Peti úgy érezte, hogy feltétlenül meg kell lepnie valamivel. Ebből kifolyólag egész nap retteghettem, hogy vajon miben mesterkedik. Félelmem korántsem volt alaptalan. A reggel még szokásos rendben telt, majd ebéd után érkezett az első hideg zuhany, amikor is az egész iskola furcsábbnál furcsább szülinapi dalokat kezdett el nekem énekelni. Persze mindenki jól körbeállt. De még úgy, hogy aki nem szégyellős az is elpirult volna. Már majdnem azt hittem, hogy megúszom a jellegzetes dán hurrah-hurrah-hurrah-t, de életem párja gondoskodott róla, hogy ez véletlenül se történhessen meg. Hosszas éljenzés után végre nekiláthattunk a tortának, amin a szokásossal ellentétben a gyergyát nem elfújni kellett, hanem meggyújtani. Nagy naivan aszt hittem, hogy ezzel szenvedéseim sora lezárult.
Délután kissebb fajta kézműves foglalkozást tartottunk, ami, mint később kiderült, szintén a nagy csel része volt. Majdnem elfelejtettem említeni, hogy közben kaptam ám nagyon szép ajándékokat is. A kézműves foglalkozás után furcsa módon hirtelen azonnal és feltétlenül sétálnunk kellett menni. Ekkor következett az igazi meglepetés! Egy egész meglepetésbulit kaptam a kedvenc partszakaszunkon. Sajnos a bulit hamar meg kellett szakítani egy kicsit, mert közben vacsoraidő lett, de akikkel érdemes volt, azokkal vacsora után visszamentünk, és jól befejeztük a bulit. Még szerencse, hogy szombat volt.
(Peti megjegyzése: az esti bulin tiszteletét tette egy fóka is, igaz, hogy sötét volt, és csak az orra látszott, de tuti, hogy az volt :))